Maderspach család történelmével kapcsolatos ismeretanyagunk
az 1200-as évekig nyúlik vissza. Ebben az időben a család a Rajna
vidékén élt, eleinte nagy vagyonú hűbérurak és lovagok voltak, majd
a harminc éves háború idején vagyonukat elvesztették és Tirolba költöztek
ahol bányászattal foglalkoztak. |
|
|
A család magyar vonatkozású története az 1720-es években
kezdődik amikor a Temesi Bánság (mai Románia) határőrvidékére települtek
ahol folytatták bányászattal kapcsolatos hagyományaikat. Az ide települő
ősünk Maderspach Leonhard (neve eredeti formájában Modersbacher Leonhard)
és felesége Edelspacher Barbara Rézbányán éltek, majd a család Oravicabányára
települt. |
|
|
Maderspach Károly, aki tanulmányait az európai hírű
selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián végezte és kiváló kohász
és kémlész volt, valamint a Hofmann testvérek, akik bányászattal foglalkoztak,
1823-ban alapították a "Hofmann testvérek és Maderspach Károly”
Bányatársulatot a Ruszkabánya körüli érclelőhelyek feltárására és
hasznosítására. A gyorsan felvirágzó ipartelep a reformkori Magyarország
egyik legnagyobb vállalkozása volt. (bővebben: Ipartörténet) |
|
|
1848-49-es szabadságharc idején a Ruszkabányán élő család kiemelkedő
szerepet játszott. Megalakították a helyi nemzetőrséget. Az ipartelep
jelentős mennyiségű fegyvert és lőszert gyártott elsősorban Bem
seregei számára. Maderspach Károly két fia, János és Viktor katonaként
harcoltak. A világosi fegyverletétel után a dél felé menekülő honvédeket
minden erejükkel segítették. Végül Bem tábornokot és kíséretét menekítették.
|
|
Maderspach Ferenc (1793-1849) honvédőrnagy, Károly fivére,
aki katonai érdemeiért 1844-ben nemesi címert és a Katiburgi előnevet
kapta, aktívan részt vett a szabadságharcban. Különösen kitüntette
magát Fehértemplom védelmében. Később a „vörössipkások” élén harcolt.
1849 februárjában halt meg, Zsombolyán temették el. |
|
|
Az osztrákok haragja a család ellen fordult. Ennek egyik
következménye lett, hogy Maderspach Károlyné Buchwald Franciska, aki
mindenben férje mellett állt, a szabadságharcot követő megtorlás áldozatává
vált. Haynau parancsára 1849. augusztus 23-án Ruszkabánya határában
nyilvánosan megvesszőzték. Ezután a megszégyenítés után, és hogy megmentse
az ipartelepet és 4000 fős lakosságát, Maderspach Károly önkezével
vetett véget életének. |
|
|
Az ipartelep sorsa mégis megpecsételődött, és 1857-ben
a család eladni kényszerült azt. Ezzel Ruszkabánya is hanyatlásnak
indult. |
|